Amikor egy várva várt kisbaba megszületik,
körülötte a család minden tagja örömmel, szeretettel veszi körül.
Figyelnek minden rezdülésére, minden mozdulatára és mosolyára. „Jaj de gyönyörű”, „Ó milyen aranyos, milyen bájos.” „Ilyen szép babát még nem is láttam.”
Dicsérik, becézik, lesik minden mozdulatát, figyelnek az igényeire.

Gondolkoztál már azon, hogy ez meddig tart?

Egészen addig, amíg a kicsi el nem kezdi a helyzetét változtatni! Körülbelül 6 hónapos korban elkezd kúszni, mászni, mindent „megkóstolni” megfogni, megismerni.

S ekkortól jönnek a folyamatos tiltások, „nem szabad, nem lehet”, és a gyerek nem érti, hogy mi történik. Eddig mindenért dicséretet kapott és most itt a nemek garmadája s ő nem érti mit is akar a szülő. Újra próbálja, és újra nemet kap. És próbálja újra és újra és jó esetben a szülő következetes és ismételten nemet mond, kevésbé szerencsés a helyzet, ha a szülő kimerült, vagy már bele fáradt a sok fegyelmezésbe és feladja, és most már azt is szabad, amit eddig nem lehetett. Családállítás is segíthet a nehézségek megoldásában.

Legyen egyensúly a tiltások és a megismerés között

Nézzük meg alaposan ezt a kérdéskört, ami alapjaiban határozza meg a gyermekünk és a magunk életét. Ha örökösen tilalomfákat állítasz, nehezíted a gyermeked számára a megismerési folyamatokat. Igen, nagyon fontos a kicsi biztonsága és testi épsége. Valóban nagyon fontos határozottan és következetesen tiltani azokat a dolgokat, amik a baba testi épségét veszélyeztetik. Ezt teheted a nem helyett más szavakkal is; veszélyes, nem biztonságos. Nagyon röviden mondd el neki mit miért nem szabad, mi mért veszélyes. Hidd, el, a pici jobban megérti a magyarázatodat, mintha csak a nemek sokaságát kapja.

A nem, ne legyen automatikus

Fontos, hogy ne automatikusan mondj nemet. Gondold, végig mi történik, értékeld a helyzetet és csak utána hozz döntést. Mint már mondtam a kicsi felfedezi a körülötte lévő világot. Mindent meg kell ismernie, ehhez az szükséges, hogy próbálkozzon. Neked érdemes magadban végig gondolnod azt, hogy vajon miért kell nemet mondanod arra, ha a gyereked felmászik a székre, kanapéra, szeretne felmászni a lépcsőn vagy bebújik az ágy alá.

Miért kell ezekre nemet mondanod?

Miért félsz attól, ha egyszer az asztalra mászott a gyereked mindig ezt akarja csinálni? Gondoltál arra, hogy innen sokkal jobban látja az „óriások” világát?

Gondoltál arra, hogy neked milyen érzés lenne, ha csak az emberek és a bútorok lábát látnád?

Gondoltál arra, hogy nem téged akar bosszantani a gyereked, hanem ismerkedik a világgal?