A családállítás története
Bert Hellinger pszichoterapeuta a nyolcvanas évek második felében kezdte el a családfelállítás módszerének kidolgozását. A pszichoanalízis, a hipnózis, a tranzakció analízis és a családterápia módszereit saját eseteinek alapos tanulmányozásával és megfigyeléseivel ötvözve túllépett a hagyományos nyugati pszichológia megszokott fogalmi keretein, és új módszerével rövid időn belül igen látványos sikereket ért el. Világszerte futótűzként terjedt el a szisztemikus-fenomenologikus rendszerterápia, közismertebb nevén a Hellinger-féle családállítás módszere.
A családi lélekben/mezőben szigorú törvények uralkodnak. Ha megsérülnek, az generációkon keresztül negatív hatással van a családtagokra. A családi lélek megkezdi a kiegyenlítést, a jóvátételt. Működésbe lép a rendszer-lelkiismeret, például úgy, hogy a gyerek kezd el érthető ok nélkül rosszul élni, vagy valamilyen testi-lelki tünetet mutatni. Mivel az okok ilyenkor nem a saját élettörténetben vannak, mindaddig eredménytelenek maradhatnak a testi és lelki kezelések, amíg a rejtett dinamika napvilágra nem kerül, és fel nem oldódik.
A családfelállítás menete
A csoportban lehetsz kliens (témahozó), segítő. A kliens röviden elmondja a problémáját. Az állítás vezetője feltesz néhány kérdést, hogy egyértelművé váljon, milyen szereplői, tényezői vannak a témának, majd a kliens a jelenlévők közül kiválasztja a szereplőket. Az állítások során a jelenlévő csoporttagok kölcsönösen segítik egymást, képviselőként részt vesznek egymás állításában. A saját állításodat kívülről figyeled, a saját lelked mélyéről felszínre kerülő folyamatokat itt mások mutatják meg Neked. Ez a forma a kölcsönösségen alapul (én segítek neked, te is segítesz nekem), feltétele természetesen a csoporttitok megtartása. A képviselők testi érzeteik, érzéseik és mozgáskésztetésük alapján mozognak a térben. Ezután sokféle úton haladhatunk tovább, mindig az adott kérdéshez, helyzethez leginkább illően, mindezt az állításvezető instrukciói alapján. Fontos, hogy a képviselők nem eljátsszák a kérdéshozó történetét, ők “csupán” közvetítők.
Hogyan működik a családfelállítás?
A módszer alapjául az úgynevezett morfogenetikus mező szolgál, melynek lényege, hogy létezik egy olyan energetikai közeg, melyben minden valaha átélt eseménynek és gondolatnak nyoma van, s melyben ezek az információk ide-oda közlekednek, a tér és az idő korlátai nélkül. Igazán még senki sem tudta megmagyarázni, pontosan hogyan működik ez, viszont tapasztalati tény, hogy működik. Több tudós is vizsgálta, s vizsgálja mind a mai napig ezt a mezőt. Közülük talán Rupert Sheldrake neve hangzik a legismertebben azok számára, akik foglalkoztak már ezzel a témával. Ő használta saját elméletéhez ezt a kifejezést: formáló, azaz morfogenetikai mező.
Sheldrake azt állítja, hogy a világ összes élőlényének és szerkezetének formálódása és fejlődése (például állatok, növények, molekulák, emberek, családok, társadalmak fejlődése) ezen morfogenetikus mezők irányítása alatt áll. Ezek a mezők minden élőlényt összekötnek egymással.
A családfelállítást nem a terapeuta irányítja, hanem a morfogenetikus mező. Az, hogy mit akar a mező, csak akkor derül ki, ha a résztvevők, beleértve a terapeutát is, képesek elfeledkezni saját egójukról, képesek lemondani a koncepcióikról, az elvárásaikról s arról a vágyukról, hogy meg kell felelniük.
Sorsunkra hatást gyakorol a tágabban értelmezett családunk, rokonaink élettörténete. A családrendszerünkben törvények uralkodnak, melyek megsértése hatással van a rendszer tagjaira, a következő generációk, melyek őseink életét beárnyékolták, kihatással vannak jelen életünkre, a mindennapjainkra.
Családfelállítás során olyan jelentős felismerések kerülnek felszínre, amelyek előbbre viszik az életet. A családfelállítás módszere nem merül ki abban, hogy a rejtett konfliktusokat felszínre hozza, megoldást is kínál azokra. Megmutatja a kivezető utat egy-egy sorstévesztésből, és rávezeti erre az útra az érintett személyt.
A legjobb, ha megtapasztaljuk ennek a lelki rendszernek a működését, és ezáltal jobbá tesszük a magunk és szeretteink életét.
Az eddigi tapasztalatok szerint a családállítást követő egy évben a résztvevők nagyobb részénél jelentős pozitív változás tapasztalható, kisebb százalékuknál javul a helyzet, és van olyan eset is, amikor nincs változás.