A gyerekeknek határokra van szüksége.
De ezek a határok ne olyan korlátozások legyenek,
amelyek lehetetlenné teszik a megismerési folyamatokat és folytonos lázadásra késztetik a gyermeket. Ha mindig a saját akaratodat kényszeríted a gyerekedre, folyton korlátozod, és azt várod tőle, hogy ő valósítsa meg azt, ami neked nem sikerült, lázadni fog. Igyekezz elfogadni a kicsidet olyannak amilyen.
Ne példálózz azzal, hogy más gyereke miért jobb nála.
Feleslegesen nagy terheket teszel a gyerekedre. Vedd figyelembe a te gyereked adottságait és fogadd el olyannak amilyen, ne akard őt megváltoztatni. Igen a határok fontosak ahhoz, hogy el tudjon igazodni ebben a világban és biztonságban érezze magát. A megváltozott életritmussal, a felgyorsult hétköznapokkal valóban nehéz a tempót tartani. Valóban olyan helyzeteket, kihívásokat teremthet a gyereked, amikkel eddig nem találkoztál. A legnagyobb kihívások egyike az, amikor gyermeket nevelsz. Nem könnyű úgy szabályokat alkotni, hogy közben figyelembe veszed a gyereked szabadságát és teret adsz a kreativitásának. Amint kezd kialakulni a kicsi napi ritmusa érdemes azt figyelemmel kísérni és fokozatosan napirendet kialakítani. Az alvás, az evés, a tisztálkodás olyan sarokpontjai a napirendnek, amiket érdemes állandóan szem előtt tartani és következetesen betartani. Már sokszor mondtam, hogy a gyerek mintakövető. Tehát mindent másol a környezetéből. Ha azt látja, hogy a felnőttek kiegyensúlyozottak, szeretettel fordulnak egymáshoz és a szülőben nyugalom van, a gyerek biztonságban érzi magát. Ha megkapja a kellő figyelmet, nem kell mindenféle cselekedetekkel, „rosszaságokkal” felhívnia magára a figyelmet.

Napjainkban gyakran találkozom olyan családokkal, ahol már a néhány hónapos babának rendszeresen mesét olvasnak, naponta különböző foglalkozásokra viszik. Körülötte számtalan „fejlesztő játék” van. Az esti elalvását nem szülei ringatása, dúdolása segíti, hanem zenélő forgó „altató berendezések”. Minél ingerszegényebb egy baba környezete, annál könnyebben tud ismerkedni a világgal. A rengeteg impulzus inkább zavarja, mintsem segíti őt. Az én „szabályom” az első fél évre :„Etetni és szeretni”. Ha hallgatsz a belső hangodra meghallod, hogy mi az, ami jó a babának. Tudom, hogy a környezetedben mindenki mást mond. Tudom, hogy a fogyasztói társadalom mindent elkövet, hogy bármi áron megvásároltassa veled a legújabb, legmodernebb játékokat. Nem attól lesz értelmes, intelligens a gyermeked, hogy már az életének az első évében szuper fejlesztő játékokat vásárolsz neki. A tárgyak nem tudják helyettesíteni a szülői gondoskodást.
A babáknak ölelésre, ringatásra, szeretetre és táplálékra van igazán szükségük az első életévben. Ha kialakul a biztonságérzetük akkor sokkal könnyebb a fegyelmezés is a további évek során. Tudom, mindenkinek a saját gyereke a saját felelőssége. Kérlek, bánj a gyerekeddel úgy, hogy tudja mi a tisztelet, a tolerancia és a szeretet. Soha ne feledd, az elismerés a dicséret sokkal eredményesebb nevelési eszköz mint a büntetés!